Fekszem a faldan,
nazem az eget.
Takaletes a¡llapot
tala¡n szerda lehet.
Mikazbena lapokat osztja
zald szemavel naz ra¡m,
Kicsit megarint,
de csak aºgy nama¡n.
A messzi ta¡volba³l mintha a
hangja¡t hallana¡m,
de lehet, tavedek, ma¡snak
nem mondana¡m.
Naha megarint,
ja¡tszik velem a szal,
de csak suttog,
hangosan nem beszal.
S medita¡l mikor a lapot
a faldre rakja, egyma¡s mella, rendezett
sorokba.
Fekszem a faldan,
nazem az eget.
Mellettem macska¡t,
a felhaµt, a szelet.
Mikazben a lapokat osztja
zald szemavel naz ra¡m.
Kicsit megarint, de
csak egaszen nama¡n.
S medita¡l mikor a lapot
a faldre rakja.
Hosszaº barna haja¡t
a va¡lla¡n ha¡tra dobja.
Csak fekszem a faldan,
itt olyan ma¡s minden.
Szavesen kelnak,
de egy csepp eraµm sincsen.
Csak nazem az eget,
fent olyan ma¡s minden.
NYugalmat a¡razt, egyszer
nazd meg majd innen..."
