(Laár András)
Álldogál a farkas a mezôn,
de néha elmegy.
Visszajön hamar,
aztán a helyén újra megdermed.
Fúj a szél, süt a nap,
néha esik, néha pedig havazik.
Jön a nyár, jön az ôsz,
utána meg tél van egész tavaszig.
A farkas a száját néha kitátja
a mezôn állva.
A szôre szürke, hosszú a farka
és jó nagy a lába.
Fúj a szél, süt a nap,
néha esik, néha pedig havazik.
Jön a nyár, jön az ôsz,
utána meg tél van egész tavaszig.
Farkas, farkas a mezôn,
farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Farkas, farkas a mezôn,
farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Áll a farkas, vörös a nyelve,
nyalja a száját.
Körülnéz és megrázza
szürke szôrruháját.
Fúj a szél, süt a nap,
néha esik, néha pedig havazik.
Jön a nyár, jön az ôsz,
utána meg tél van egész tavaszig.
Farkas, farkas a mezôn,
farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Farkas, farkas a mezôn,
farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Transcribed by IITI
