Zeneszerzõ: Póka Egon, Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf
Szövegíró: Hobo
lesz még más is olyan mint én
engem az érdekel rád mit hagyok
Most, hogy végre újra együtt lehetünk és szemünk örömtõl fényes,
megvallhatom nektek mélységes szeretetemet, eltékozolt életem ritka ajándékát.
Gyerekfejjel vak hitet akartak belém verni, ezért megszöktem és
sokáig csak az ösztönök iránytûjére bízhattam életem hajóját,
melynek a tagadás volt a kormányosa.
Micsoda viharok és szélcsendek dobáltak és fojtogattak bennünket.
Vitorlánk jégtõl virágzott, matrózaink egymásnak rontottak. Befagyott
kikötõkben züllöttünk és a tehetetlenség pestise tizedelte
legénységünket. Volt, hogy olajat öntöttek elõttünk a vízre és
meggyújtották, hogy ne futhassunk ki a nyílt tengerekre.
De Te mindig a kellõ pillanatban jelentél meg közöttünk, hogy megvigasztalj.
Az árboc körül bújócskázó gyermekek nevetése,
Egy gyönyörû alma, amit kabátujjunkkal fényesítettünk ki,
Szépséges éjszakák a fedélzeten, a csillagsátor alatt,
Ezüsthalak szárnyalása a habok felett,
Aranyló ital kristálypohárban, barátom kezében,
Megsárgult lapok metszetei egy kapcsos könyvben,
Öreg anyókák meleg könnyei és áldása konok fejünkön.
Végigjártuk a Bûn országait, vergõdtünk a Hiábavalóság tengerén
és végül megtértünk a Hagyományok szigetére, hogy megtisztuljunk.
Nagyapáink sírjai feldúlva, a herék eldobált sörösüvegei a
templomkertben és az elmebeteg gnómok ostoba és gyilkos szólamai
csak nehezen kopnak le a falakról. A nincstelenek kezében könyv
és gyertya, némán állnak az úton.
De gyógyító esõ mossa arcunkat, szellõ simogatja az ekét húzó lovacska
hátát, a kutya vidáman hajszolja a varjakat és a fekete
madarak ijedten kárognak a szokatlan zajban. Az öregember megtörli
homlokát, jót húz a flaskából és elveti magját Földanyácskánk méhében.
Minden kezdõdik elölrõl.
Itt és így tért vissza hitünk és erõnk. Tudjuk, mindennek így
kellett lenni. Hûségünk nem volt felesleges. Asszonyaink otthon
melegen tartották a tûzhelyeiket, szívük féltéssel és gyengédséggel
tele, így vártak ránk. A Remények Hajója hazatért és nem fut ki többé soha.
Tépett vitorlám bevontam,
Ülünk a tûznél, az Idõ mosolyog,
Töltök egy pohár bort mindenkinek,
Újjászülettünk, boldog születésnapot !
