(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Az otthonom,
az otthonom, megsúgom: egy karcsú füszál,
oly szép látvány
kelvén a nap.
A nap betüz,
áthatol, zölden ragyog a kárpiton,
oly szép látvány
füszálszobám.
Minden forog,
körbeforog és baktat a maga útján,
nö és apad
a klorofill.
Az otthonom,
az otthonom, már tudom, egy karcsú füszál,
és körbefon
sok edénynyaláb.
Földhöz lapít, hajlít a szél,
élek én már csak magamér'
jaj szobám, otthonom,
otthonom egy füszál,
életemnek egy értelme: magamaga,
megmaradjak.
Hogy, hogyan nem, egy esetlen, egy esetlen
- hívatlan vendég - feltünt
egy szentjánosbogár.
Nem mozdul el, lecövekelt, ajtómban áll,
hívatlan vendég,
fénye betüz éjfél után.
Fénye betüz,
zölden ragyog, zölden ragyog, furcsa ábrák
mozgolódnak
a kárpiton.
Nem kell a nap,
nem kell a nap, éjfél után lámpafénynél
forr és buzog
a klorofill.
Transcribed by IITI
