(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Desiré és az esö a címe a dalnak,
amit harminckét éve dúdolok.
Két szereplöje van: Desiré és az esö,
Az esö zuhog, s Desiré benne áll.
Lemos az esö Desiréröl mindent,
kalapot, ruhát, füzöstöl cipöt.
Egy meztelen test, Desiré csak ez.
Ez milyen esö? Ez komoly esö.
Antoine jön és kérdi Desirét:
"Azt hiszed talán megszabadulsz valamitöl?
Kalapod, ruhád, füzöstöl cipöd,
lemállott, na jó, és tiszta vagy, na jó,
de kérdezem én, hangsúllyal, Desiré:
arcodra száradt szokásaiddal mi lesz?"
"Mondd, hogy érted ezt? - kérdezi ázva Desiré -
Tán öreg vagyok, szokásaim rabja csak?
Megkérlek Antoine, csak azt ne mondd, hogy
reménytelen itten állnom, itt e komoly esöben áznom,
de igenis leviszi majd rólam, amit én akarok,
környezetem és családom, szociális körülményeim,
s vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
mások múltját, mit rámraktak,
csak nem gondolod, hogy ez mind majd rajtam marad,
csak nem gondolod...?"
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
Transcribed by IITI
