(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Aki elött a kaput becsukják
éz azt kiáltják: rosszkor születtél,
megáll a csöndben és arra vár még,
hogy talán kiszólnak, talán csak játék.
Ott álldogál még, amíg az este,
az ö estéje leszáll a földre.
Kisétál csendben, kettös fasorban,
végén kilép az üres világba.
Fejébe húzva kerek, kék sapka,
simára húzva, körbe leszegve.
Az úton nem szed mellé virágot,
holtáig hordja égbolt sapkáját.
Tündér szemekkel üres mezökre,
határ határát ahol elveszti.
Mindig van onnan tovább hova menni,
ottan többé már nem ismeri senki.
Transcribed by IITI
