(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Az elsö fénykép, látod, én vagyok,
és az asztalon borospohár,
a második kép, nézd csak, az apám,
csillog a pohár, mit szájához emel.
A harmadik kép véletlen lehet;
éppen az anyám pohárba tölt,
ez pedig mezö, épp vihar után.
Víg kirándulás, négy éve lehetett.
Fehér pihetollból egy palló vezet
a homlokcsonttól a tarkóig,
emberek járnak végig a pallón,
odébb egy mezö, éppen vihar után.
Fehér pihetollból való híd reszket,
ott vonul rajta apám, anyám,
ott megy nagyapám, mögötte fiam,
csillog a pohár, szájukhoz emelik.
A mutatóujj körmében lakik
a dédnagyapám és ükapám,
az asszonyoknak gerincem jutott,
ott futnak végig déd és az ükanyám.
Van még egy kis hely, ahol a bokám,
ahol a bokám lábszárba fut,
itt vetnek gáncsot, itt ülnek lesben
hét öregasszony, hetvenhét unokám.
Az elsö fénykép, látod, én vagyok,
és az asztalon borospohár,
a második kép, nézd csak, én vagyok,
csillog a pohár, a számhoz emelem.
A harmadik kép véletlen lehet;
pohárba töltök, megintcsak én,
ez pedig mezö, épp vihar után.
Víg kirándulás, négy éve lehetett.
Transcribed by IITI
