(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Néhány lepedöt összekötve
leeresztettünk a földszintre
és egy Ica nevü nöt így húztunk fel.
Felhúztuk Icát a negyedikre,
én, a Feri meg a Bíró Imre
a rendészek így nem láthatták meg.
Örvendezett a munkásszállás,
megszünt a nök utáni rohangálás,
végre szereztünk egy állandó nöt.
Mundta is nekünk Bíró Imre:
"Bátor nö, mert a negyedikre
gyáva nö nem is merészkedne fel."
És igaza volt az Imrének,
mert egy hét múlva a rendészek,
mikor lebuktunk, megdícsérték Icát.
"Az még csak hagyján, hogy kibírta,
hogy egy emelet birtokolja,
és az is hagyján, hogy szekrényben élt.
Am az mégiscsak meghökkentö,
hogy mászhatott fel egy szegény nö,
a munkásszállás legtetejére!"
Nohát erre aztán mi tényleg mondtuk nekik, hogy:
"Néhány lepedöt összekötve
leeresztettük a földszintre
és szegény Icát mi így húztuk fel. Huh!
Felhúztuk Icát a negyedikre,
én, a Feri meg a Bíró Imre
és egy szekrényben rejtegettük öt."
Elvitték Icát a rendészek,
kit az emelet így becézett:
"Te vagy az elsö állandó nö itt."
Szomorkodott a munkásszállás,
jöhet a nök utáni rohangálás,
elment az egyetlen nö, ki állandó.
Transcribed by IITI
