(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Csavargók voltunk egykoron,
kerestünk szállást Siófokon,
s mert van szállás, hogyha az ember keresi,
megtudtuk, Jutkának nincsenek épp ott a szülei.
Megszálltuk házát, egy tucat,
s ha tizenkét fiú jól mulat,
hát összetör bútort, poharat és ablakot,
és mindent kidobál, míg csak Jutka marad végül ott.
S mert Jutka maradt végül ott,
Tizenkét fiú sorsot húzott,
hogy ki légyen elsö és ki légyen utolsó,
ki légyen elsö, ki légyen utolsó.
Tucatból voltam nyolcadik,
és aki már tucatkodik,
bármit is csinálnak, ott van a többi közt,
bárhogyan fél is, ott van a többi közt.
Csak egyet nem értek azóta se,
csak egyet nem értek azóta se,
láttam az arcát, nem sírt és nem nevetett,
láttam azóta azt az arcot eleget.
Azóta lett egy Moszkvicsom,
jó kocsi, nincs vele sok bajom,
múlt héten munkába menet a piros lámpánál,
igen, múlt héten munkába menet a piros lámpánál
kinézek jobbra, egy busz megáll,
mellette ö, nyakán valami sál,
hogy ismert volna fel egyet a tizenkettö közül,
éppen a nyolcadikat a tizenkettö közül.
Este feleségem kérdezett,
bolond vagy, miért bántod a gyereket,
erre valamit mondtam, hogy ebben a lakásban már nem lehet élni sem,
hogy ebben a lakásban már nem lehet élni sem.
Tucatból vagyok nyolcadik,
és aki már tucatkodik,
bármit is csinálnak, ott van a többi közt,
bárhogyan fél is, ott van a többi közt.
Transcribed by IITI
